Én személy szerint nem sok MMORPG-vel játszottam, de amikre felmentem általában tetszett, volt amelyen készítő tagként, vagy üzemeltetőként is dolgoztam annak idején.
Metin 2 | Ez volt életem első online játéka. Vagy 6-7 éve lehetett már, amikor öcsém felrángatott rá. Emlékszem tisztán arra a napra, és az azt követő még jópár 24 órára. Szinte pillanatról pillanatra fel tudnám idézni. Akkoriban még az emberek többsége is normális volt, nem viselkedtek úgy, mint a bagzó macskák tavasszal. Aztán ahogy telt az idő egyre több olyan ember jelent meg aki az életét is beleölte a játékba. Persze az ilyen vette el a kevem az egésztől. Azóta több szervert is nyitottunk, bár jelenleg is dolgozunk egyen, ami sokkal komolyabb lesz, mint a legtöbb szerver, és természetesen nem pénz alapú. Ezt főként azért teszem, hogy egy olyan szervt tudjunk biztosítani, amelyet már gyakorlatilag a "Sima" Metin 2 sem valószínű, hogy képes. Itt gondolok a kulturált környezetre, társaságra, a logikusan, szépen kiépített modellekre, küldetésekre és runokra. Lényegében teljesen más alapon fog futni. Azt gondolom, hogy önmagában a Metin fejlesztések nélkül egy könnyen megunható játék.
TERA | A második mmorpg volt, amit kipróbáltam. Mivel akkoriban az én gépem jó ha a Spore szintű játékokat akadozva el-el viszegette, egyfajta orgazmusként ért amikor jóanyám gépe elé ülhettem, és olyan gyors volt minden, hogy a saját kis gépem után az agyam azt se tudta, hogy mi van. Szó szerint szokni kellett. Én egyébként is grafikacentrikus leányzó vagyok, tehát fontos számomra az ízléses, szépen kidolgozott játék, a Tera pedig belefér még ebbe a kategóriába. Talán sokkal hamarabb meguntam volna, ha nem lenne ennyire szép grafikája. Viszont elég sűrűn váltogattam a karaktereket. Létrehoztam és töröltem, létrehoztam majd ismét töröltem. Ezt körülbelül harmincszor csináltam meg, mire végül eljutottam egy bizonyos szintig, ameddig még éppen tudtam fejből az összes létező küldetést. Sose tudtam eldönteni, hogy milyen kasztom legyen, mert én valahogy mindig is szem előtt tartottam a karakter ruhájának megjelenését, és én inkább az pap vagy mágus beütésű öltözékeket szeretem, mindenhol.
World Of Warcraft | Oh, gyerekek. Mesélhetnék én igen cifra dolgokat erről a játékról, de egy biztos. Három tucatnyi ember is kevés volt ahhoz, hogy velem megszerettessék. Eleinte órákat fetrengtem a karakterkészítésnél, és körülbelül addig jutottam, nem tovább. Mindig úgy ültem le a gép elé, hogy na akkor most elérem ezt meg ezt a szintet, nem fogok csak úgy leállni, de nem bírtam. Talán nem tört szerverrel kellett volna kezdeni.
Forsaken World | Nem is tudom, talán az alább említett játékon keresztül jutottam át erre. Itt végülis háromszor bevágtam 20-22 szintet, de csak a ruha motivált. Utána valahogy jöttek a bonyolultabb dolgok (alkímia, főzéstudomány stb.), és úgy gondoltam hogy ezt egyedül nem fogom végig szenvedni, ráadásul annyi ezer ember előtt égnék. Nem, még hagyok önbecsülést, ami ugye menthető egy ilyen helyzetben.
PWI | Itt tulajdonképpen annyiból állt számomra a játék, hogy megcsináltam egy karaktert (azt is körülbelül hatszor), és mivel szárnyaló lelkemnek csak a repülniképes kezdő karakter jött be, azt is kezdtem. Egy bökkenő volt, mindig beleakadtam egy fába, és egy idő után meguntam, hogy egyes szinten nem tudok tovább jutni. Abba is hagytam. Noha itt most nem igen érzékelhető, határtalan kitartásom. Talán majd máshol, máskor. De nem ma!
AION | A kaszt választás és karakterkészítés kötött le eddig benne a legjobban. A barátommal épp ezt próbáltuk ki ma, bár már én előtte is fent voltam, de egyedül unalmas volt. Vagyis nem, előtte kétszer, de első alkalom az öcsémmel... hát nem volt túl élvezetes, gyorsan ott is hagytuk, aztán egyedül végig vergődtem úgy 5-6 szintet. Akkor feltettem a kérdést, hogy akarok-e tovább szenvedni ezzel, vagy nem, végül megint én dobbantottam. Most végül 3-4 nap patch és egyéb szenvedés után a barátomnak is lejött a játék, és felnéztünk. Öhm... valahogy egyikünk se volt túl bizakodó hangulatban. Talán majd ráfirtatok, van-e terve vele, vagy sem.
Cabal | Nos ez a játék több időt bírt nálam. 2 éve lehetett, hogy először játszottam vele. Akkor nem igen ment. Vagyis a kulcsfontosságú dolgokra nem jöttem rá, mert nem is szerettem másokkal kommunikálni (dummyzás, skillezés, 10 szintenkénti rankolgatás). Szóval kevés sikerélmény végett, mivel a dungeonok se mentek így, abba hagytam. Később vissza tértem, és valamilyen csoda folytán sikerült rájönnöm, merre hány méter. Aztán két karival megcsináltam teljesen felskillezve, kidummyzva azt amit már azelőtt is akartam. Épp egy újabb kasztba akartam kezdeni, de a Cabalban valami nagy változtatás történt. A dummyzás kétszer olyan lassú, ha nem háromszor vagy négyszer, ami kegyetlen. Így is elég volt végig szenvedni vele, az meg még inkább idegesített, hogy rögtön, már 10-es szinten a nyamvadt bábukat kellett ütnöm. Szóval nekem itt csukott be a kiskapu. Egyébként lesz második része, vagyis már van, de Európai még nem jelent meg. Most azon toporgok.
Nos hirtelen ennyi játék jutott eszembe, ami úgy megragadt azért bennem, vagy emlékszem még a nevére.
' />
