2006.01.29., 15:03
(Üzenet szerkesztésének időpontja: 2006.01.29., 15:05. Szerkesztette: chilly.)
Olvasom az újságban, hogy az óbudai multiplex bezárt. Mindeközben napok óta arról szólnak a hírek, miszerint az Intercom is gondolkozik azon, átadja a mozik üzemeltetését másnak. Olvasom a cikket arról, hogy az Üvegtigris 2 kalózkópiája milyen nagy károkat okozott a készítőknek és mindeközben milyen szépen nyitott a mozikban. Olvasom és közben röhögök.
A vicces az egészben az, hogy mint mindenben, hazánk megint egy lépéssel hátrébb jár. Most éppen a filmipar. Külföldön már régen rájöttek, hogy azok, akik a gagyi minőségű TeleSync, TeleCine és hasonló kézikamerás filmeket letöltögetik az internetről, azok nagy valószínűséggel, ha tetszik nekik a film, mindezeket meg is fogják nézni a mozikban. Sokkal nagyobb a felhajtás a film körül, ha egy kalózkópia kikerül a világhálóra, felér egy óriási, TV-kben és újságokban futtatott reklámkampánnyal, csak éppen effektíve ingyen van. Ithhon erre még nem jöttek rá az emberek. Pedig nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy azért lett ilyen szép az első heti nézőszám, mert egyrészt többen látták a netre kikerült változatot, másrészt azért, mert ezzel a bulvár- és napilapok kiemelten foglalkoztak.
Na, persze, még mindig keseregnek a készítők, hogy a DVD-változat tuti rosszul fog fogyni, ugyanis a feketepiacon az ár töredékéért lehet venni a kalózmásolatokat. Ez valóban egy jogos érv, ami ellen érdemes lenne tenni valamit, mert ezen csak a kalózok gazdagszanak meg. No de, hogy a neten keringő, amúgy sokszor rossz minőségű kópiák csökkentenék a nézőszámot? Maximum akkor, ha a film pocsék, unalmas stb. A mai mozijáró közönség ugyanis kétszer is meggondolja, kifizeti-e az ezer forint körül mozgó jegyárat egy olyan filmért, amiről maximum a heti ingyenes műsormagazinokban olvasott egy pársoros bemutatót. Vagy éppen a reklámokat, előzeteseket látta. Mert, ugye, a film forgalmazója szerint minden film jó, vagy ha mégsem lenne az, akkor is annak kell feltüntetni, aztán ha már kifizette a néző a jegyért a pénzt, akkor nem érdekes, hogy 5 perc után kisomfordál a teremből, mert valami nézhetetlen undormányra váltott belépőt.
A másik, hogy megválogatják már elég sokan azt is, hogy hová mennek filmet nézni. Ennek oka főként a multiplexesedés. A több vetítőtermes mozikat szinte kizárólag valami forgalmas helyre, lehetőleg plázába pakolják, ahol a közönség elég vegyes. Persze, a fő plázázók teljesen más igényekkel rendelkeznek, mint akik csak a mozi miatt mennének oda, mert éppen az van közel. Ám a nézők egy része igényesebb annál, mint hogy plázacicákkal, büdös emberekkel, hagymaszaggal, kézzel fogható bunkósággal, székrugdosással idegesítse magát, ezért ott áll előtte az út, hogy vagy nem megy moziba egyáltalán, vagy a művészmozikat részesíti előnyben, ahol azért legalább válogatott, átlagban kulturáltabb társasággal találkozhat, ráadásul sokszor még csak nem is kell kismillió emberrel egy terembe zsúfolódnia, mert kisebbek a termek is. A probléma ezzel viszont főként az, hogy a művész mozik repertoárja limitált, és sokszor elég elmebeteg, vagy csak éppen dögunalmas művészfilmek is bekerülnek ebbe a választékba, így itt is elég komoly szelektálást kell véghezvinni mielőtt valaki beül egy filmre.
Persze, most nem a nagyobb mozik ellen beszélek, mivel én is jártam New Yorkban a hazaiakhoz hasonló nagy, ám ott csak egytermes moziban, ahol azonban 3x akkora volt a sorok között a hely, mint nálunk, a székekben hátra lehetett dőlni, és óriási pattogatott kukorica- és üdítőtartók voltak a szék oldalán. Egy embernek körülbelül 2x annyi hely jutott, mint a hazai megoldásoknál (kb. akkora volt a különbség, mint repülőn a first class és az economy class között), ráadásul a mozi nem multiplexbe volt bepakolva, hanem különálló intézményként üzemelt, a város egy forgalmas pontján.
Nos, ezek mellett nem csodálkozom, hogy kezdenek kihalni a multiplexek, amikből még nagyobb érdeklődés mellett is túlságosan sok lenne hazánkban, amely jóval kisebb piac, mint más országokban. Utolsó multiplexes élményem az volt, amikor a egy blockbusternek kikiáltott akartam beülni ismerősökkel, ám kénytelen voltam már a film első pár percében kijönni, ugyanis elviselhetetlen hangerőre volt beállítva a hangrendszer. Amikor kimentem a teremből, beszélgetésbe elegyedtem az egyik ott dolgozó jegyszedővel. Ő érdeklődésemre válaszolva csak annyit mondott, még így is maradt jócskán kakaó a hangrendszerben. És sokan még ennél hangosabbat is elviselnének. Naná, tuti, hogy aki huzamosabb ideig ilyen helyekre jár már csak hallókészülékkel képes hallani valamit a normális hangerőre állított rendszerből, a fülhallgatós zenehallgatás további hátrányairól nem is beszélve. De hát kit érdekel, fiatalok vagyunk, kit érdekel az, milyen problémákkal kell megküszködnünk akkor, ha majd felnövünk?!
A kár az, hogy nem rendelkezünk statisztikával arról, hányan nem látogatják a mozikat a multiplexek megjelenése óta. Ez a szám ugyanis felmérhetetlen a házi mozi-rendszerek, számítógépek, 5-6-7.1-es hangrendszerek, asztali lejátszók eladásaiból. Mondjuk, lehet, jobban jártunk volna, ha a régi mozikat újítjuk fel és bővítjük ki a multiplexek megépítése helyett, mint ahogy azt több országban a világon hasonlóképpen tették, meghagyva a mozit egy különálló szórakoztató intézménynek, nem pedig egy plázalátványosságnak. Persze, ez csak az én véleményem...
A vicces az egészben az, hogy mint mindenben, hazánk megint egy lépéssel hátrébb jár. Most éppen a filmipar. Külföldön már régen rájöttek, hogy azok, akik a gagyi minőségű TeleSync, TeleCine és hasonló kézikamerás filmeket letöltögetik az internetről, azok nagy valószínűséggel, ha tetszik nekik a film, mindezeket meg is fogják nézni a mozikban. Sokkal nagyobb a felhajtás a film körül, ha egy kalózkópia kikerül a világhálóra, felér egy óriási, TV-kben és újságokban futtatott reklámkampánnyal, csak éppen effektíve ingyen van. Ithhon erre még nem jöttek rá az emberek. Pedig nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy azért lett ilyen szép az első heti nézőszám, mert egyrészt többen látták a netre kikerült változatot, másrészt azért, mert ezzel a bulvár- és napilapok kiemelten foglalkoztak.
Na, persze, még mindig keseregnek a készítők, hogy a DVD-változat tuti rosszul fog fogyni, ugyanis a feketepiacon az ár töredékéért lehet venni a kalózmásolatokat. Ez valóban egy jogos érv, ami ellen érdemes lenne tenni valamit, mert ezen csak a kalózok gazdagszanak meg. No de, hogy a neten keringő, amúgy sokszor rossz minőségű kópiák csökkentenék a nézőszámot? Maximum akkor, ha a film pocsék, unalmas stb. A mai mozijáró közönség ugyanis kétszer is meggondolja, kifizeti-e az ezer forint körül mozgó jegyárat egy olyan filmért, amiről maximum a heti ingyenes műsormagazinokban olvasott egy pársoros bemutatót. Vagy éppen a reklámokat, előzeteseket látta. Mert, ugye, a film forgalmazója szerint minden film jó, vagy ha mégsem lenne az, akkor is annak kell feltüntetni, aztán ha már kifizette a néző a jegyért a pénzt, akkor nem érdekes, hogy 5 perc után kisomfordál a teremből, mert valami nézhetetlen undormányra váltott belépőt.
A másik, hogy megválogatják már elég sokan azt is, hogy hová mennek filmet nézni. Ennek oka főként a multiplexesedés. A több vetítőtermes mozikat szinte kizárólag valami forgalmas helyre, lehetőleg plázába pakolják, ahol a közönség elég vegyes. Persze, a fő plázázók teljesen más igényekkel rendelkeznek, mint akik csak a mozi miatt mennének oda, mert éppen az van közel. Ám a nézők egy része igényesebb annál, mint hogy plázacicákkal, büdös emberekkel, hagymaszaggal, kézzel fogható bunkósággal, székrugdosással idegesítse magát, ezért ott áll előtte az út, hogy vagy nem megy moziba egyáltalán, vagy a művészmozikat részesíti előnyben, ahol azért legalább válogatott, átlagban kulturáltabb társasággal találkozhat, ráadásul sokszor még csak nem is kell kismillió emberrel egy terembe zsúfolódnia, mert kisebbek a termek is. A probléma ezzel viszont főként az, hogy a művész mozik repertoárja limitált, és sokszor elég elmebeteg, vagy csak éppen dögunalmas művészfilmek is bekerülnek ebbe a választékba, így itt is elég komoly szelektálást kell véghezvinni mielőtt valaki beül egy filmre.
Persze, most nem a nagyobb mozik ellen beszélek, mivel én is jártam New Yorkban a hazaiakhoz hasonló nagy, ám ott csak egytermes moziban, ahol azonban 3x akkora volt a sorok között a hely, mint nálunk, a székekben hátra lehetett dőlni, és óriási pattogatott kukorica- és üdítőtartók voltak a szék oldalán. Egy embernek körülbelül 2x annyi hely jutott, mint a hazai megoldásoknál (kb. akkora volt a különbség, mint repülőn a first class és az economy class között), ráadásul a mozi nem multiplexbe volt bepakolva, hanem különálló intézményként üzemelt, a város egy forgalmas pontján.
Nos, ezek mellett nem csodálkozom, hogy kezdenek kihalni a multiplexek, amikből még nagyobb érdeklődés mellett is túlságosan sok lenne hazánkban, amely jóval kisebb piac, mint más országokban. Utolsó multiplexes élményem az volt, amikor a egy blockbusternek kikiáltott akartam beülni ismerősökkel, ám kénytelen voltam már a film első pár percében kijönni, ugyanis elviselhetetlen hangerőre volt beállítva a hangrendszer. Amikor kimentem a teremből, beszélgetésbe elegyedtem az egyik ott dolgozó jegyszedővel. Ő érdeklődésemre válaszolva csak annyit mondott, még így is maradt jócskán kakaó a hangrendszerben. És sokan még ennél hangosabbat is elviselnének. Naná, tuti, hogy aki huzamosabb ideig ilyen helyekre jár már csak hallókészülékkel képes hallani valamit a normális hangerőre állított rendszerből, a fülhallgatós zenehallgatás további hátrányairól nem is beszélve. De hát kit érdekel, fiatalok vagyunk, kit érdekel az, milyen problémákkal kell megküszködnünk akkor, ha majd felnövünk?!
A kár az, hogy nem rendelkezünk statisztikával arról, hányan nem látogatják a mozikat a multiplexek megjelenése óta. Ez a szám ugyanis felmérhetetlen a házi mozi-rendszerek, számítógépek, 5-6-7.1-es hangrendszerek, asztali lejátszók eladásaiból. Mondjuk, lehet, jobban jártunk volna, ha a régi mozikat újítjuk fel és bővítjük ki a multiplexek megépítése helyett, mint ahogy azt több országban a világon hasonlóképpen tették, meghagyva a mozit egy különálló szórakoztató intézménynek, nem pedig egy plázalátványosságnak. Persze, ez csak az én véleményem...
-- JÁTÉKOK.HU --